"...Hajdan sötét erők munkálkodtak a Földön, s volt egy úr, kit Voldemortnak hívtak. Ez az úr, a Sötét Úr nem kímélt se varázstalant, se varázserővel rendelkező élőlényt! Mindenki rettegett tőle, de sokan az oldalára álltak.
 Mígnem egy este megtörtént a borzalmas csoda. Egy kis faluban, egy fiatal házaspár, kiket szeretet övezett, az 1 esztendős gyermekükben gyönyörködtek. A fiú, csakúgy mint szülei, varázsló volt.
 Az édesanya szemében könny csillogott... És akkor az apa meghallotta, amint nyikorogva kitárul a bejárati ajtó, és felkiálltott: 'Lily, fuss! Itt van, ő az... Mentsd meg Harryt, majd Én feltartóztatom!' Az anya rohant, közben a háttérben felvillant egy zöld fény és az asszony szívszaggatóan felsikoltott. Tudta, hogy eljött a vég, Ő van itt! Testével védte fiát, és könyörgött Neki: 'Engem ölj meg, őt hagyd békén. Kérlek!' A reménytelen könyörgésre egy jéghideg kacaj válaszolt. És újra felvillant a zöld fény, a nő felsikoltott... Ez volt az utolsó hang, mely elhagyta ajkait; az asszony meghalt.
 A támadó pálcáját egyenesen a kisdedre szegezte és kimondta a halálos átkot... Újabb zöld villanás következett... De ahelyett, hogy a fiú meghalt volna, a halálos átok visszahullt támadójára, és csaknem megölte azt! Voldemortnak nem volt ereje másra, csak a menekülésre... A gyermek homlokán egy kis, villám alakú sebhely éktelenkedett...
 Így vált Harry Potter híressé, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén eltűnt! Mugli és varázsló egyaránt megérezte... Azon az éjszakán, amikor mindenki felszabadult, országszerte mindenhol a varázslók társaságokba verődve poharukat emelték egy ártatlan lélekre: 'A fiúra, aki túlélte!"